Vérkör teljesítménytúra 2024, avagy Nyuszinstant Olivér nyomában - kóla, banán, placenta-hatás
Az eltűnt szindidő nyomában,
vagyis a rét elviselhetetlen könnyűsége.
Sok absztrakt és száraz dolgon vitatkoznak a matematikusok, ott vannak például a prímszámok vagy hogy a 69 páros vagy páratlan, sőt már olyat is hallottam, hogy a számok és számosságok puszta léte és fogalma is állítólag csupán emberi találmány lehet, de bárhogy is legyen, az biztos, hogy 77 kilométer nem kevés.
Jópofa ez az "éjfélig beérni" dolog is, kicsit Tolsztoj Mennyi föld kell az embernek c. novellájára emlékeztet (ajánlom mindenkinek, sokak szerint a valaha írt legjobb novella), mondjuk asszem ott napnyugtáig kellett.
Mielőtt a komolynak szánt beszámolómba kezdenék, néhány érdekes-vicces dolog:
- Cipeltem magammal egy fülhallgatótoknyi, legalább 300 grammnyi aprópénzt, ami véletlenül a hátizsákomban maradt.
- A Tactix Deltámon, ami Csipi szerint is az egyik legjobb túraóra (na jó ezt a következő generációjáról nyilatkozta talán), el sem indítottam a sporttevékenység rögzítését. Mondjuk ez most amúgy is egy lazább túrának volt szánva, nem volt akkora jelentősége a pontos méréseknek.
- A Mária-szakadék alján lévő ponton amikor megkaptuk a banánt, túratársnőm "tedd be a banánt magadnak hátra" mondattal javasolta, hogy tegyem a banánt a hátizsákom hátsó zsebébe.
Belekezdve a beszámolómba, több okom is volt teljesíteni idén a Vérkör teljesítménytúrát:
1.) "Túra-szüleim", Sissy és János meghívtak rá, így egy újabb közös programnak ígérkezett a múlt heti Iszkiri rendezés után, csak most a rendezői oldal helyett túrázókként terveztünk aktívan kikapcsolódni.
2.) Jó felkészülés, edzőtúra a közelgő Kinizsire.
3.) Sok közös szakasza van a Nyuszinstant Olivér körével, így ezzel az új "szerelemprojekt" túrám útvonalának nagy részét is bejárhattam.
Már magam sem tudom, hány Vérkör teljesítésem volt eddig, gyorsan utána is nézek. A teljesítői lista szerint eddig a QR-kódos instant verziót 3-szor teljesítettem (2019, 2020, 2023), 17 óra körüli időkkel (a legjobb 16 óra 48 perc volt 2020. májusában), a teljesítménytúra verziót pedig most másodszor (2019-ben voltam az elsőn). Most 17 óra 18 perc alatt értem, értünk célba, 42 perccel szintidőn belül, de amúgy is ilyen "lassan de biztosan" célba érést terveztünk.
(A Vérkör egyébként az egyik legrégebbi és legnépszerűbb, kb. 10 éves instant túra, néhány hónappal még a Budai Térképkörnél is idősebb.)
Az idei túrát különlegessé tette, hogy a hirtelen jött meleg eléggé megviselte Jánost, így kb. 20 km-n keresztül nem csak magamra, hanem rá is eléggé figyelnem kellett, és sajnos neki ki is kellett szállnia végül Új-osztásnál. Sissyvel és barátnőjével, Katival sétáltunk be a célba, utóbbinak ez volt élete eddigi leghosszabb túrája, és nagyon jól bírta.
Ugyan a Vérkör végére több szempontból is "durcás" lettem egy kicsit (ez olykor előfordul velem, és bocsánatot is kérek minden érintettől), mégis nagyon jó élmény volt, és jó volt sok régi kedves ismerősömmel találkozni.
Az ellátás a pontokon bőséges volt, teljesen arra tudtam hagyatkozni. Egy-egy korty kóla is szinte azonnal felfrissített és átlendített a holtpontokon, bár ez lehet részben a placenta-hatás miatt volt.
Ami még a Nyuszinstant vonatkozásokat illeti, Papp Dénessel, a Gerbera kör első teljesítőjével is összefutottunk, illetve a Nyuszinstant pólómban tettem meg a túra valamivel több mint százezer lépését.
És hogy még valami kis tanulság vagy ilyesmi is legyen... Valahol kicsit szomorúan állapítottam meg ismét, hogy a gyönyörű természet, a jó társaság ellenére egy-egy túra, út sokkal inkább saját gyengeségeimre, hibáimra ébreszt rá. Ez persze nem feltétlenül baj, csak várom már hogy újra olyan korszakom legyen, amikor nem ez az érzés fog el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése