Az eltűnt szindidő nyomában, vagyis a rét elviselhetetlen könnyűsége. Sok absztrakt és száraz dolgon vitatkoznak a matematikusok, ott vannak például a prímszámok vagy hogy a 69 páros vagy páratlan, sőt már olyat is hallottam, hogy a számok és számosságok puszta léte és fogalma is állítólag csupán emberi találmány lehet, de bárhogy is legyen, az biztos, hogy 77 kilométer nem kevés. Jópofa ez az "éjfélig beérni" dolog is, kicsit Tolsztoj Mennyi föld kell az embernek c. novellájára emlékeztet (ajánlom mindenkinek, sokak szerint a valaha írt legjobb novella), mondjuk asszem ott napnyugtáig kellett. Mielőtt a komolynak szánt beszámolómba kezdenék, néhány érdekes-vicces dolog: - Cipeltem magammal egy fülhallgatótoknyi, legalább 300 grammnyi aprópénzt, ami véletlenül a hátizsákomban maradt. - A Tactix Deltámon, ami Csipi szerint is az egyik legjobb túraóra (na jó ezt a következő generációjáról nyilatkozta talán), el sem indítottam a sporttevékenység rögzítését. Mondjuk ez most amúg...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése